3. fejezet

  Hogy miért mondtam azt, hogy én vásárolom meg a söröket? Ígyis-úgyis  az én pénzemből lett volna, de ennek más oka van. Alkoholmenteseket fogok vásárolni. Direkt. Így a fogyatékos emberek csak azt fogják hinni két üveg után, hogy berúgtak, és tettetik, hogy részegek, ami miatt kidőlnek. Minden évbe ez van. Ez a buli az ajándéka tőlem. Amióta van pénzem, azóta megy ez a sorozat. Általában élvezem, mivel most már minden elkövethető bakit ismerek, így azokat próbálom megelőzni. 

  - Horan!! - hallom meg Emily hangját. Már reggel azért jött ide, mert ő titokban, de bírja Jacket, így a szülinapjáról se feledkezett meg. Nem vallja be, de én ismerem annyira, hogy tudjam. - Mikor akarsz kikelni az ágyból? - ezt elrontotta. Talán ha nem a földszintről ordítana fel az emeltre, tudná, hogy éppen fürdök, és már rég kikeltem az ágyból. Mindegy. 

***

  - Hány sör kell? - kérdezi Emily már a bevásárlóközpontban. Egy szemüveget viseltem, egy állszakállt, és egy parókát sapkával. Egy rajongó így is felismert, de mindegy.

  - 90 - en leszünk. 270. - számolom ki gyorsan fejben. Ezek az emberek olyanok, hogy minimum 3 sört megisznak.

  - Az kevés. - igen, ő is tudja, milyen ez.

  - Jó, legyen 360 de nem több. - mondom, és gyorsan megszólítom az egyik eladót, aki mellettünk sétál el. - Jó napot, tudna nekünk 360 alkoholmentes sört hozni? - teszem fel a kissé, sőt inkább nagyon fura kérdést. A fiatal lány csak néz, valószínű ő is felismert. Remek. És nem mond semmit.
  - Ha most nem szólalsz meg, neked annyi. - erre a csaj felsikít. Egyikőnk se erre számított.
  A bevásárlóközpontot lassan ellepik a rajongók, én meg képtelen vagyok autogramokat és fényképeket osztogatni. A dolog odáig fajul, hogy a rendőrök is kijönnek, és próbálják kitolni a 100-nál is több rajongót az épületből. Minket Emilyvel a testőrök segítenek ki. Emilyt többször is megütik, sőt volt aki még le is köpte, amiért ő legszívesebben visszaköpött volna, de az egyik testőr a szája elé tette a kezét, amitől csak elfojtott hangon lehetett káromkodást hallani. Éljen.
  Em már megszokhatta, hogy a twitterén trágár üzeneteket kap, elmebeteg rajongóktól, hisz' ez megy már azóta, amióta még régebben járni kezdtünk. Mikor szakítottunk azok a pletykák jártak, hogy Emily Johnson összetörte Niall Horan szívét, a directionerek pedig támadnak. Akkoriban egy rajongó a háza elé ment, egy pisztollyal. A directioner már börtönben van, de ez akkor is durva, és Emilyt biztos, hogy szíven ütötte, mert azóta se csípi a rajongókat.
  Nagy nehezen kijutottunk az áruházból, és az egyik testőr beültetett minket egy nagy fekete terepjáróba. Emilynek felszabadul a szája, így kikáromkodhatja magát. Én csak bámulok magam elé, és azon gondolkodom, milyen álruhát kéne szereznem, hogy senki se ismerjen fel. Nem ez az első eset, hogy ez történt.
  - Most hogyan fogok piát szerezni estére? - kérdezem inkább magamtól, minthogy mástól. Sajnos a válasz nem tőlem jön:
  - Miért kell neked estére pia? - ajj Paul maradjál már: pia = buli. Nem logikus??
  - Bulit tartok az egyik haveromnak. - válaszolom neki. Emily nincs itt, biztos azon gondolkozik hogy köpjön vissza.
  - Ma biztos nem. - mondja Paul a testőrünk, és megnyomja a dudát, mert még mindig nem sikerült kijutnunk a parkolóból. A rajongók nemes egyszerűséggel beállnak az autó elé. - Komolyan mondom egyszer elütöm az egyiket. - mindhármunknak jó napja van az biztos.
  - Hogy érted, hogy ma biztos nem? - teszem fel a kérdést, az első mondatára.
  - Ma felléptek valamilyen showban este. Asszem 6 - kor. - Mi a szar? Nekem biztos nem lesz ma semmilyen fellépésem semmilyen showban. - Szóval ma ne tarts semmilyen bulit se. - mondta, és fellélegzett, mert végre kijutott az útra. A rajongók már nem, viszont a paparazzik még mindig követtek.
  - Mi a mai programom? - súgom oda oldalra Emilynek, akinek a telefonos naptárjába bele vannak írva a fellépések. Szinte ő a személyes menedzserem. Simon is szokta irigyelni.
  Em előhúzza az okostelefonját a zsebéből, amit még tőlem kapott szülinapjára. Feloldja a képernyőt, nyomkod még egy picit, és elkerekedik a szeme.
  - Öööö. - látszik rajta, hogy nem tud mit mondani. Ez nem jó. Ez nem jelent jót. Ez nagyon nem jelent jót.
  - Nyögd már ki. - kezd fogyni a türelmem, amit ő is észlel, ezért inkább cselekszik, hogy ne hergeljen tovább.
  - Ma lett volna ruhapróbád... - és igen. Ezt jól elcsesztem. Mint mindig. - Egy órája kezdődött. Hol a mobilod? - kérdezte, de nem értettem miért.
  - Otthon. Miért? - mikor megláttam kétségbeesett tekintetét, aztán leesett. Legalább 20 nem fogadott hívásom lehet Loutól és a többiektől. Éljen. - Paul. Erre a címre légy szíves. - mondtam és lediktáltam a címet, ahol a ruhapróba van. Ha egyáltalán még tart.
  Ahogy Lou munkahelyéhez értünk, én kiszálltam az autóból, és Paul hajtott tovább Emmel. Bátorságot veszek és benyitok a nagy bejárati ajtón. Ahogy elsétáltam idáig, néhány fotós követett, de ide már nem szabad bejönniük, így megnyugszom, ha lehet így mondani. Elsétálok a portáig, ahol egy csinos ki hölgy ül, és épp telefonál. Amikor észrevesz felemeli a mutatóujját, hogy pillanat, és beszélget tovább. Olyan fél perc után végre rám szenteli minden figyelmét, én pedig megkérdezem hol találom a stylistom. Picit kutat a számítógépen, aztán leolvassa a szöveget a képernyőről.
  - Fent a második emeleten a hármas teremben vannak. - mosolyog rám, aztán újra tárcsáz egy számot a telefonon. Gondolom ugyanazét, akivel az előbb is beszélt.
  Elindulok a lift felé. Már nagyjából ismerem ezt a terepet, többször is jártam itt. A lift felér a második emeletre, én pedig megcélzom azt a termet, amit mondtak nekem. Mielőtt belépnék illedelmesen kopogok kettőt, aztán kinyitom az ajtót. Az összes szám rám tapad, és mindegyik dühöt áraszt. Na jó, nem mindegyik, csak Loué, és Harryé. Loué természetesen a munka miatt, Harryé pedig... Gondolom azért mert összevesztünk és leordítottam a fejét.
  - Én most kimegyek elszívok egy cigit. - mondta Zayn. Igen, ő nem bírja nagyon az ilyen 'izzik köztünk a levegő' szituációkat. Liam szintén vele tartott, így csak négyen maradtunk, Louissal. Ő csak leült az egyik fotelbe és nyomkodni kezdte a telefonját.
  - Bocs a késésért. - tártam szét a karom. - Gondok akadtak. - Louis Harry és Lou mögül fejcsóválva nézett rám a telefonjából, miszerint ez rossz megoldás.
  - Aha gondok mi? Basszus mi van veled mostanában? Fogalmam sincs mi bajod van, és te nem mondod el! Basszus ne várj tőlem semmit se ezek után jó?! Semmit! Elegem van belőled! - üvöltött Harry és elment. Aki régen a legjobb spanom volt, most elment. Utál engem. Nem tudom miért, de utál.


Hi Readers!:) Itt is lenne a 3. fejezet! Ez nem olyan nagyon eseménydús, először azt gondoltam ebben a buli lesz, de aztán megváltozott valahogy a véleményem, így ilyen lett. Aztán most előbb is hoztam, szóval parádé van:D Azért remélem mindenkinek elnyeri a tetszését, és kapok komikat:)
puszi, Sara