3. fejezet

  Hogy miért mondtam azt, hogy én vásárolom meg a söröket? Ígyis-úgyis  az én pénzemből lett volna, de ennek más oka van. Alkoholmenteseket fogok vásárolni. Direkt. Így a fogyatékos emberek csak azt fogják hinni két üveg után, hogy berúgtak, és tettetik, hogy részegek, ami miatt kidőlnek. Minden évbe ez van. Ez a buli az ajándéka tőlem. Amióta van pénzem, azóta megy ez a sorozat. Általában élvezem, mivel most már minden elkövethető bakit ismerek, így azokat próbálom megelőzni. 
  - Horan!! - hallom meg Emily hangját. Már reggel azért jött ide, mert ő titokban, de bírja Jacket, így a szülinapjáról se feledkezett meg. Nem vallja be, de én ismerem annyira, hogy tudjam. - Mikor akarsz kikelni az ágyból? - ezt elrontotta. Talán ha nem a földszintről ordítana fel az emeltre, tudná, hogy éppen fürdök, és már rég kikeltem az ágyból. Mindegy. 

***

  - Hány sör kell? - kérdezi Emily már a bevásárlóközpontban. Egy szemüveget viseltem, egy állszakállt, és egy parókát sapkával. Egy rajongó így is felismert, de mindegy.
  - 90 - en leszünk. 270. - számolom ki gyorsan fejben. Ezek az emberek olyanok, hogy minimum 3 sört megisznak.
  - Az kevés. - igen, ő is tudja, milyen ez.
  - Jó, legyen 360 de nem több. - mondom, és gyorsan megszólítom az egyik eladót, aki mellettünk sétál el. - Jó napot, tudna nekünk 360 alkoholmentes sört hozni? - teszem fel a kissé, sőt inkább nagyon fura kérdést. A fiatal lány csak néz, valószínű ő is felismert. Remek. És nem mond semmit.
  - Ha most nem szólalsz meg, neked annyi. - erre a csaj felsikít. Egyikőnk se erre számított.
  A bevásárlóközpontot lassan ellepik a rajongók, én meg képtelen vagyok autogramokat és fényképeket osztogatni. A dolog odáig fajul, hogy a rendőrök is kijönnek, és próbálják kitolni a 100-nál is több rajongót az épületből. Minket Emilyvel a testőrök segítenek ki. Emilyt többször is megütik, sőt volt aki még le is köpte, amiért ő legszívesebben visszaköpött volna, de az egyik testőr a szája elé tette a kezét, amitől csak elfojtott hangon lehetett káromkodást hallani. Éljen.
  Em már megszokhatta, hogy a twitterén trágár üzeneteket kap, elmebeteg rajongóktól, hisz' ez megy már azóta, amióta még régebben járni kezdtünk. Mikor szakítottunk azok a pletykák jártak, hogy Emily Johnson összetörte Niall Horan szívét, a directionerek pedig támadnak. Akkoriban egy rajongó a háza elé ment, egy pisztollyal. A directioner már börtönben van, de ez akkor is durva, és Emilyt biztos, hogy szíven ütötte, mert azóta se csípi a rajongókat.
  Nagy nehezen kijutottunk az áruházból, és az egyik testőr beültetett minket egy nagy fekete terepjáróba. Emilynek felszabadul a szája, így kikáromkodhatja magát. Én csak bámulok magam elé, és azon gondolkodom, milyen álruhát kéne szereznem, hogy senki se ismerjen fel. Nem ez az első eset, hogy ez történt.
  - Most hogyan fogok piát szerezni estére? - kérdezem inkább magamtól, minthogy mástól. Sajnos a válasz nem tőlem jön:
  - Miért kell neked estére pia? - ajj Paul maradjál már: pia = buli. Nem logikus??
  - Bulit tartok az egyik haveromnak. - válaszolom neki. Emily nincs itt, biztos azon gondolkozik hogy köpjön vissza.
  - Ma biztos nem. - mondja Paul a testőrünk, és megnyomja a dudát, mert még mindig nem sikerült kijutnunk a parkolóból. A rajongók nemes egyszerűséggel beállnak az autó elé. - Komolyan mondom egyszer elütöm az egyiket. - mindhármunknak jó napja van az biztos.
  - Hogy érted, hogy ma biztos nem? - teszem fel a kérdést, az első mondatára.
  - Ma felléptek valamilyen showban este. Asszem 6 - kor. - Mi a szar? Nekem biztos nem lesz ma semmilyen fellépésem semmilyen showban. - Szóval ma ne tarts semmilyen bulit se. - mondta, és fellélegzett, mert végre kijutott az útra. A rajongók már nem, viszont a paparazzik még mindig követtek.
  - Mi a mai programom? - súgom oda oldalra Emilynek, akinek a telefonos naptárjába bele vannak írva a fellépések. Szinte ő a személyes menedzserem. Simon is szokta irigyelni.
  Em előhúzza az okostelefonját a zsebéből, amit még tőlem kapott szülinapjára. Feloldja a képernyőt, nyomkod még egy picit, és elkerekedik a szeme.
  - Öööö. - látszik rajta, hogy nem tud mit mondani. Ez nem jó. Ez nem jelent jót. Ez nagyon nem jelent jót.
  - Nyögd már ki. - kezd fogyni a türelmem, amit ő is észlel, ezért inkább cselekszik, hogy ne hergeljen tovább.
  - Ma lett volna ruhapróbád... - és igen. Ezt jól elcsesztem. Mint mindig. - Egy órája kezdődött. Hol a mobilod? - kérdezte, de nem értettem miért.
  - Otthon. Miért? - mikor megláttam kétségbeesett tekintetét, aztán leesett. Legalább 20 nem fogadott hívásom lehet Loutól és a többiektől. Éljen. - Paul. Erre a címre légy szíves. - mondtam és lediktáltam a címet, ahol a ruhapróba van. Ha egyáltalán még tart.
  Ahogy Lou munkahelyéhez értünk, én kiszálltam az autóból, és Paul hajtott tovább Emmel. Bátorságot veszek és benyitok a nagy bejárati ajtón. Ahogy elsétáltam idáig, néhány fotós követett, de ide már nem szabad bejönniük, így megnyugszom, ha lehet így mondani. Elsétálok a portáig, ahol egy csinos ki hölgy ül, és épp telefonál. Amikor észrevesz felemeli a mutatóujját, hogy pillanat, és beszélget tovább. Olyan fél perc után végre rám szenteli minden figyelmét, én pedig megkérdezem hol találom a stylistom. Picit kutat a számítógépen, aztán leolvassa a szöveget a képernyőről.
  - Fent a második emeleten a hármas teremben vannak. - mosolyog rám, aztán újra tárcsáz egy számot a telefonon. Gondolom ugyanazét, akivel az előbb is beszélt.
  Elindulok a lift felé. Már nagyjából ismerem ezt a terepet, többször is jártam itt. A lift felér a második emeletre, én pedig megcélzom azt a termet, amit mondtak nekem. Mielőtt belépnék illedelmesen kopogok kettőt, aztán kinyitom az ajtót. Az összes szám rám tapad, és mindegyik dühöt áraszt. Na jó, nem mindegyik, csak Loué, és Harryé. Loué természetesen a munka miatt, Harryé pedig... Gondolom azért mert összevesztünk és leordítottam a fejét.
  - Én most kimegyek elszívok egy cigit. - mondta Zayn. Igen, ő nem bírja nagyon az ilyen 'izzik köztünk a levegő' szituációkat. Liam szintén vele tartott, így csak négyen maradtunk, Louissal. Ő csak leült az egyik fotelbe és nyomkodni kezdte a telefonját.
  - Bocs a késésért. - tártam szét a karom. - Gondok akadtak. - Louis Harry és Lou mögül fejcsóválva nézett rám a telefonjából, miszerint ez rossz megoldás.
  - Aha gondok mi? Basszus mi van veled mostanában? Fogalmam sincs mi bajod van, és te nem mondod el! Basszus ne várj tőlem semmit se ezek után jó?! Semmit! Elegem van belőled! - üvöltött Harry és elment. Aki régen a legjobb spanom volt, most elment. Utál engem. Nem tudom miért, de utál.


Hi Readers!:) Itt is lenne a 3. fejezet! Ez nem olyan nagyon eseménydús, először azt gondoltam ebben a buli lesz, de aztán megváltozott valahogy a véleményem, így ilyen lett. Aztán most előbb is hoztam, szóval parádé van:D Azért remélem mindenkinek elnyeri a tetszését, és kapok komikat:)
puszi, Sara

2. fejezet

Drága readers! Nagyonnagyonnagyon köszönöm a 4 rendszeres olvasót, nem hittem volna, hogy az első rész után ekkora sikerem lesz.:) Új információnak csak annyi, hogy a részek 2 héten belül (az előző fejezettől számítva) fognak érkezni. Ennek az az oka, hogy szeretnék hosszú, de nem összecsapott és tartalmas részeket hozni. Remélem ez nem baj.:') Nem szeretnék nagy hegyi beszédet mondani, de szeretném, ha nem csak Betti, hanem a másik 3 rendszeres olvasóm közül legalább az egyik komizna, mi jó ebben a blogban, vagy ha esetleg hibát észlelne mi rossz. Előre is köszönöm. <3
ui: a részecske picit rövid lett, remélem nem baj.:)
puszi, Sara




  Mit fogok csinálni? Komolyan kérdezi? De hát nekem erről fogalmam sincs.
  - Tudnom kéne? - nevetek fel zavartan. Utálom a munkám. Vagyis inkább a paparazzikat. Mindent elrontanak. 
  - Ezt is jól elintézted. Egyébként hogy nézett ki? - rám veti a szemeit, ami picit kellemetlen. Sőt, ahogy néz...
  - Mi? - kérdeztem döbbentem, pedig teljesen jól tudtam miről beszél.
  - A csajszi, te is tudod, ne játszd a hülyét! - kiáltott rám. Valaki ilyenkor besértődne, de én már megszoktam, ráadásul, csak a türelmemet növeli. Néhány ember nem érti, de a szakmabeliek tudják milyen nehéz ez a munka. Az emberiség megítél egy embert, akiről semmit sem tud. Folynak a pletykák, a sztár egyszer csak depressziós lesz, aztán rájön, ezeknek nem kell bedőlni. Én megtanultam, Emnek köszönhetően.
  - Rendben. - kezdem. Tudom, hogy egy hosszadalmas leírást kér, szóval nem gondolkodom, csak hadarok - Kábé 170 centi, szőke hát középig érő hajjal, vékony alakkal. Egy One Directionos pólót viselt, és Lizy a neve. - Emily elkezdett a lábával toporogni, ami egyet jelent azzal, hogy gondolkodik.
  - Mi volt a vezetékneve? - kérdezte idegesen.
  - Nem tudom. Nem mondta. Egyébként meg ártatlannak tűnt. - vontam vállat. Már egyáltalán nem érdekelt milyen felfordulás van kint, inkább csak, pihenni szerettem volna egy kicsit.
  - Hah! A kis cseles... - nézett rejtelmesen, és elővette a telefonját. Csak csöndben néztem ahogy kikeresi a névjegyet, és hívja a kiválasztottat. Meglepetésemre kihangosítja.
  - Ohh, Szia Mily. - hallom meg az ismerős női hangot. Ez nem lehet igaz! Honnan ismerik egymást egyáltalán? - Hogy vagy?
  - Szia, hogy megy az újság? - kérdezi Emily, amire csak furcsán nézek rá, de ő int a szemeivel, hogy maradjak csöndben, különben baj lesz.
  - Az újság? Öö. Na-nagyon j-jól. - dadog Lizy a vonal túlsó végén. Itt valami nincs rendben.
  - Na, valami baj van? Nekem elmondhatod. Nem mondom el senkinek. Tudod, legjobb barátnők vagyunk. - Emilynek a "legjobb barátnők vagyunk" kijelentését sose szabad elhinni. Minden ismerősének ezt mondja, csakhogy ez nagyon nagy hazugság. Ha igaz lenne akkor se szabadna elhinni. Ebben a kijelentésben az az egy jó van, hogy Em így mindenről értesül. Ismeri őt a fél ország, és ő is ismeri a fél országot.
  - Jajj ari vagy, de nem kell ezt mondanod, tudom, hogy nem is igaz. - Lizy az igazság közelében volt, de Emet még ez se rémítette meg. Az arca ugyanolyan kemény maradt, de a hangja sírós lett. Senki ne dőljön be ennek, Emily harmadik főiskolája színészképző volt.
  - Mi? Ho-ho-hogy gondo-dolhatod e-ezt? - csak a hangja volt másmilyen. Úgy dadogott, mintha sírt volna. De nem. Magában tudom, hogy röhögött.
  Aztán Lizy belekezdett. Először természetesen bocsánatot kért, hogy ilyennel mert vádolni az ő drága Milyjét, csak utána kezdődött a fekete leves. Ami miatt... Ami miatt valószínű tönkre fogok menni. Hogy képzelheti, hogy csak simán tönkre tesz, mert a nagy újságíró apjának ettől függ az állása? Attól, hogy vagy becsempészi a lánya Niall Horant, és akkor tud valamit írni, ami érdekli a világot, vagy az unalmas politikáról ír, ami senkit nem érdekel... Én a politikát választanám. Nem küldeném a lányomat egy sztár közelébe, főleg nem egy depressziós sztár közelébe. Istenem. Ebből az egészből nagyon rossz dolog fog kisülni.
  - Oh te szegény. Sok sikert. - mondta Emily, és letette a telefont. - Hazamegyek, és kitalálok valamit, mit lehetne csinálni. - köszönni nem szokása, így csak kinyitja az ajtót, amikor megint hangos sikítás hangzik el, plusz a vakuk megvakítják. Csak egy nagyot sóhajtok, és bemegyek a szobámba. Előhalászom a laptopon, és próbálom elütni valamivel az időt. Nem szokásom, de most meg kell néznem a híreket, miket írtak rólam. Mit kell tagadnom, csakhogy tudjak róla. Szóval. Én amatőr, megnyitom a Google - t, és beírom a nevem. Rákattintok az első linkre, amit a kereső kihoz. Itt máris egy olyan cikkel találkozok, amiben megerősítettem a hírt, miszerint, tényleg megerőszakoltam egy rajongót. Oké.
  Egy: Honnan szedte Lizy, hogy megerőszakoltam? Kettő: Miért pont rólam kell az apjának cikket írnia? Három: Mikor erősítettem meg a hírt???

  - KELJÉL FEL VAZZZE! - kíván nekem picit hangosan jó reggelt, drága haverom, Jack. Sokat piál, drogozik, csajozik, bulizik, káromkodik. Nincs munkája, és nincs háza, minden nap más csajnál kel fel. Már előre sejtem, hogy az ittlétének oka az, hogy a ma esti buli elmarad, az éjszakai csaja pedig kidobta őt. Én vagyok a támasza, igazából tök jó arc, mikor józan. Már csak egy bibi van: hogyan jutott be a házba?
  - Reggelt. - mondom, és most kivételesen nem vagyok fáradt. Nagyon is kipihent vagyok. - Mit keresel itt? Hogy jutottál be? - teszem fel neki az első kérdéseket, amik eszembe jutnak.
  - Fuu g**i az exed kiabált velem reggel egy sort, mert látta, ahogy füvezek.. Aztán elmondtam neki a panaszaim, hogy az esti csajom kidobott, mert szerinte a f****m kicsi... Ugye, hogy mekkora r****c? - a kérdésére csak bólintottam. Túl akartam a beszédén esni, mert a káromkodás nem az én műfajom. - Szerintem is.. Szóval a csajod, végül beengedett. Vagyis nem engedett be, csak el volt foglalva magával, miszerint, mekkora egy p**** vagyok... Mikor nem figyelt bejöttem, és ide jöttem hozzád, hogy megmondjam fogok egy partyt tartani.. Mégpedig nálad. - Nem értettem mit akar, hisz' jelenleg az egyik értelmes haverjával kéne lennie. Mindig akkor szokott hozzám jönni, amikor szülinapja van. Jééé, tényleg szülinapja van!
  - Boldog szülinapot haver! - öleltem meg. Csak egy vigyort kaptam tőle, amivel már tudta, hogy beleegyeztem - Azért várjunk.. - akarom mondani az egyetlen egy feltételt, amit csak azért szabok, hogy megszívassam. Rémült arcot vág, de tudo - Én vásárolom meg a söröket. - mondtam egy kis csellel. Jack újra vigyorogni kezdett.
  - Kösz. - már kifele vette az irányt a szobámból, de megállítottam.
  - Hányan lesznek? - tudom, hogy sok ismerőse van, de azért kell szabni egy határt, hogy a legeslegfogyatékosabbak ne jöjjenek el. 3 évvel ezelőtt is így volt, és eléggé megbántam. Mára inkább elővigyázatos vagyok.
  - 124 - et számolt a csitri. - mondja oda félvállról.
  - Max. 90. Nem több. - kiáltok utána, és bízok benne, hogy meghallja.