2. fejezet

Drága readers! Nagyonnagyonnagyon köszönöm a 4 rendszeres olvasót, nem hittem volna, hogy az első rész után ekkora sikerem lesz.:) Új információnak csak annyi, hogy a részek 2 héten belül (az előző fejezettől számítva) fognak érkezni. Ennek az az oka, hogy szeretnék hosszú, de nem összecsapott és tartalmas részeket hozni. Remélem ez nem baj.:') Nem szeretnék nagy hegyi beszédet mondani, de szeretném, ha nem csak Betti, hanem a másik 3 rendszeres olvasóm közül legalább az egyik komizna, mi jó ebben a blogban, vagy ha esetleg hibát észlelne mi rossz. Előre is köszönöm. <3
ui: a részecske picit rövid lett, remélem nem baj.:)

puszi, Sara

  Mit fogok csinálni? Komolyan kérdezi? De hát nekem erről fogalmam sincs.

  - Tudnom kéne? - nevetek fel zavartan. Utálom a munkám. Vagyis inkább a paparazzikat. Mindent elrontanak. 

  - Ezt is jól elintézted. Egyébként hogy nézett ki? - rám veti a szemeit, ami picit kellemetlen. Sőt, ahogy néz...
  - Mi? - kérdeztem döbbentem, pedig teljesen jól tudtam miről beszél.
  - A csajszi, te is tudod, ne játszd a hülyét! - kiáltott rám. Valaki ilyenkor besértődne, de én már megszoktam, ráadásul, csak a türelmemet növeli. Néhány ember nem érti, de a szakmabeliek tudják milyen nehéz ez a munka. Az emberiség megítél egy embert, akiről semmit sem tud. Folynak a pletykák, a sztár egyszer csak depressziós lesz, aztán rájön, ezeknek nem kell bedőlni. Én megtanultam, Emnek köszönhetően.
  - Rendben. - kezdem. Tudom, hogy egy hosszadalmas leírást kér, szóval nem gondolkodom, csak hadarok - Kábé 170 centi, szőke hát középig érő hajjal, vékony alakkal. Egy One Directionos pólót viselt, és Lizy a neve. - Emily elkezdett a lábával toporogni, ami egyet jelent azzal, hogy gondolkodik.
  - Mi volt a vezetékneve? - kérdezte idegesen.
  - Nem tudom. Nem mondta. Egyébként meg ártatlannak tűnt. - vontam vállat. Már egyáltalán nem érdekelt milyen felfordulás van kint, inkább csak, pihenni szerettem volna egy kicsit.
  - Hah! A kis cseles... - nézett rejtelmesen, és elővette a telefonját. Csak csöndben néztem ahogy kikeresi a névjegyet, és hívja a kiválasztottat. Meglepetésemre kihangosítja.
  - Ohh, Szia Mily. - hallom meg az ismerős női hangot. Ez nem lehet igaz! Honnan ismerik egymást egyáltalán? - Hogy vagy?
  - Szia, hogy megy az újság? - kérdezi Emily, amire csak furcsán nézek rá, de ő int a szemeivel, hogy maradjak csöndben, különben baj lesz.
  - Az újság? Öö. Na-nagyon j-jól. - dadog Lizy a vonal túlsó végén. Itt valami nincs rendben.
  - Na, valami baj van? Nekem elmondhatod. Nem mondom el senkinek. Tudod, legjobb barátnők vagyunk. - Emilynek a "legjobb barátnők vagyunk" kijelentését sose szabad elhinni. Minden ismerősének ezt mondja, csakhogy ez nagyon nagy hazugság. Ha igaz lenne akkor se szabadna elhinni. Ebben a kijelentésben az az egy jó van, hogy Em így mindenről értesül. Ismeri őt a fél ország, és ő is ismeri a fél országot.
  - Jajj ari vagy, de nem kell ezt mondanod, tudom, hogy nem is igaz. - Lizy az igazság közelében volt, de Emet még ez se rémítette meg. Az arca ugyanolyan kemény maradt, de a hangja sírós lett. Senki ne dőljön be ennek, Emily harmadik főiskolája színészképző volt.
  - Mi? Ho-ho-hogy gondo-dolhatod e-ezt? - csak a hangja volt másmilyen. Úgy dadogott, mintha sírt volna. De nem. Magában tudom, hogy röhögött.
  Aztán Lizy belekezdett. Először természetesen bocsánatot kért, hogy ilyennel mert vádolni az ő drága Milyjét, csak utána kezdődött a fekete leves. Ami miatt... Ami miatt valószínű tönkre fogok menni. Hogy képzelheti, hogy csak simán tönkre tesz, mert a nagy újságíró apjának ettől függ az állása? Attól, hogy vagy becsempészi a lánya Niall Horant, és akkor tud valamit írni, ami érdekli a világot, vagy az unalmas politikáról ír, ami senkit nem érdekel... Én a politikát választanám. Nem küldeném a lányomat egy sztár közelébe, főleg nem egy depressziós sztár közelébe. Istenem. Ebből az egészből nagyon rossz dolog fog kisülni.
  - Oh te szegény. Sok sikert. - mondta Emily, és letette a telefont. - Hazamegyek, és kitalálok valamit, mit lehetne csinálni. - köszönni nem szokása, így csak kinyitja az ajtót, amikor megint hangos sikítás hangzik el, plusz a vakuk megvakítják. Csak egy nagyot sóhajtok, és bemegyek a szobámba. Előhalászom a laptopon, és próbálom elütni valamivel az időt. Nem szokásom, de most meg kell néznem a híreket, miket írtak rólam. Mit kell tagadnom, csakhogy tudjak róla. Szóval. Én amatőr, megnyitom a Google - t, és beírom a nevem. Rákattintok az első linkre, amit a kereső kihoz. Itt máris egy olyan cikkel találkozok, amiben megerősítettem a hírt, miszerint, tényleg megerőszakoltam egy rajongót. Oké.
  Egy: Honnan szedte Lizy, hogy megerőszakoltam? Kettő: Miért pont rólam kell az apjának cikket írnia? Három: Mikor erősítettem meg a hírt???

  - KELJÉL FEL VAZZZE! - kíván nekem picit hangosan jó reggelt, drága haverom, Jack. Sokat piál, drogozik, csajozik, bulizik, káromkodik. Nincs munkája, és nincs háza, minden nap más csajnál kel fel. Már előre sejtem, hogy az ittlétének oka az, hogy a ma esti buli elmarad, az éjszakai csaja pedig kidobta őt. Én vagyok a támasza, igazából tök jó arc, mikor józan. Már csak egy bibi van: hogyan jutott be a házba?
  - Reggelt. - mondom, és most kivételesen nem vagyok fáradt. Nagyon is kipihent vagyok. - Mit keresel itt? Hogy jutottál be? - teszem fel neki az első kérdéseket, amik eszembe jutnak.
  - Fuu g**i az exed kiabált velem reggel egy sort, mert látta, ahogy füvezek.. Aztán elmondtam neki a panaszaim, hogy az esti csajom kidobott, mert szerinte a f****m kicsi... Ugye, hogy mekkora r****c? - a kérdésére csak bólintottam. Túl akartam a beszédén esni, mert a káromkodás nem az én műfajom. - Szerintem is.. Szóval a csajod, végül beengedett. Vagyis nem engedett be, csak el volt foglalva magával, miszerint, mekkora egy p**** vagyok... Mikor nem figyelt bejöttem, és ide jöttem hozzád, hogy megmondjam fogok egy partyt tartani.. Mégpedig nálad. - Nem értettem mit akar, hisz' jelenleg az egyik értelmes haverjával kéne lennie. Mindig akkor szokott hozzám jönni, amikor szülinapja van. Jééé, tényleg szülinapja van!
  - Boldog szülinapot haver! - öleltem meg. Csak egy vigyort kaptam tőle, amivel már tudta, hogy beleegyeztem - Azért várjunk.. - akarom mondani az egyetlen egy feltételt, amit csak azért szabok, hogy megszívassam. Rémült arcot vág, de tudo - Én vásárolom meg a söröket. - mondtam egy kis csellel. Jack újra vigyorogni kezdett.
  - Kösz. - már kifele vette az irányt a szobámból, de megállítottam.
  - Hányan lesznek? - tudom, hogy sok ismerőse van, de azért kell szabni egy határt, hogy a legeslegfogyatékosabbak ne jöjjenek el. 3 évvel ezelőtt is így volt, és eléggé megbántam. Mára inkább elővigyázatos vagyok.
  - 124 - et számolt a csitri. - mondja oda félvállról.
  - Max. 90. Nem több. - kiáltok utána, és bízok benne, hogy meghallja.