4. fejezet / 1. rész

Hi readers!:) Új rész, itt is van a 4. fejezet! Köszönöm a 6 feliratkozót, és az 1000+ oldalmegjelenítést!:)) Sorry, sorry hogy ilyen későn, csak zsúfoltak a napjaim, most hétvégén se vagyok gépnél, ezért gondoltam, hogy kirakom a felét,(mondhatni ez egy kis ízelítő) és majd ha minden jól megy jövőhéten remélhetőleg kint lesz a másik fele.:)
puszi, Sara



  - Niall, ha jót akarsz magadnak, most utána mész. Nem mehetett ki az épületből nem engedik meg neki. És majd később a késéssel elszámolunk. Most csak béküljetek ki, és legyen béke - mondta Lou. Ezért is szeretem. Megért minket.
  Vigyorogva egy aprót bólintottam, ami egyet jelentett egy köszönömmel. Kirohantam a folyosóra, ahol hirtelen fogalmam sem volt, hova mehetett Hazz ebben a 10 emeletes épületben. Az tuti, hogy nem maradt itt a másodikon. Elgondolkodtam mit szoktam én csinálni ilyenkor amikor nyugalomra van szükségem, és aztán leesett.
  A liften benyomtam a tizedik emeletet, és reménykedtem, hogy ott lesz. Amint a lift felért, én megkerestem a lépcsőt, ami a tetőtérre vezet fel. Kettesével véve a lépcsőfokokat felszaladtam, és gondolatom bebizonyosodott. Ott volt, és a korláton csak kifelé bámult. Ezen a helyen volt egy fotózásunk, amire mindig mosolyogva emlékezem vissza, hiszen a szél annyira fújt, hogy alig bírtunk megállni a lábunkon.
  - Menj innen. - Harry még mindig háttal állt nekem, gondolom meghallotta ahogy közeledem felé. Nem hallgattam rá, csak simán mellé álltam, és én is ránehezedtem a korlátra, mindkét kezemmel.
  - Cső. Mizu? - kezdtem elég bénán a beszélgetést. Jó, értem én, nem a legjobb, tudom. De hát, igazából fogalma sincs mit kéne ebben a helyzetben mondanom.
  Harry nem válaszolt semmit, csak meredten bámult. Nem szólt semmit, még csak rám sem nézett. Be kell vallanom, ezt az egészet én csináltam magammal, bár igazából már arra se emlékszem, hogy mi volt a baj.
  - Na. Haver, én nem akarom ezt játszani, és gondolj bele, ha legalább most nem, akkor a rajongók, meg a sajtó előtt legyél velem rendes. Oké? - nem akartam úgy érzelmeskedni, mint egy csaj, és fogalmam sincs mennyire sikerült ezt teljesítenem.
  - Jó. Szia. - Na nee. Ez nekem nem elég. Tény, makacs vagyok, nem is kicsit. Nehéz az élet.
  - Egyébként hogy vagy?
  - Nem hallottad? - nézett rám szúrósan - Menj innen! - hangjában érződött a düh, ha ő ezt bármennyire nem akarta.
  - Nem. - mondtam határozottan. Harry rám nézett, és akkor már tudtam, hogy ez baj volt. Ja, plusz, hogy az edzéseknek megvannak az előnyei.
  És akkor... Na. Elmondanám szépen ha tudnám, de nem tudom. Harry rám támad, megkérdezi még egyszer, hogy mit mondtam, én elismétlem, ő megkérdezi még egyszer, én megint elmondom, ő kiakad, én megvonom a vállam, ő rám támad, én ráordítok, hogy mit képzel, őt ez mind nem érdekli, és bever egyet, én káromkodom egyet aztán visszaadom neki, felreped a szája, eltátja a száját, hogy mégis hogy képzeltem, hogy a nagy, szuper, tökéletes Harry Stylest bántom. Ezek után azt hiszem már nem kell folytatnom.
  - Srácok, ez mi volt? - jött fel Simon egy riporterrel, plusz a fiúkkal. A riporter már beszélt a kamerába, gondolom az egész bunyót felvették.
  - Ez egy rohadék. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése