6. fejezet

Hiii. Megjöttem:3 Nehezen de itt vagyok, és meg kell mondjam, hogy a következő hetekben nem lesz rész, hacsak nem szedem össze magam, mert egyhetes táborom van, ami miatt hát.. tuti nem fog sikerülni, de azért bízzunk benne :) 
Elég kis rövidke rész lett, viszont sok minden történik benne, remélem azért tetszeni fog!:) Éééés most sikerült betartanom azt a határidőt amit kiírtam magamnak, ezért mindenki legyen rám nagyon büszke:D
Nem is húzom tovább a szót, jó olvasást!:)
ui. Észrevehettétek, hogy lett zenelejátszó... Igen, lett, tiszta depis dalokkal, amik nem tudom mért lettek depisek, olyan kedvem volt:D
puszi, Sara

Ez az álom, is csak álom marad. Ha nem engedjük el, akkor is rájövünk; nem illünk bele. Az a szerep amit elképzeltünk magunknak nem illik hozzánk. Nem a miénk. Másé. Nekünk nem sikerült. És soha nem is fog. 


  - Tudod - kezdi - nem akartam. Nem akartam, hogy neked rossz legyen. Én csak annyit szerettem volna, hogy ne kerüljünk az utcára. - zokog. Sír. Őszintén megbánta. 
  - Tudom. De már mindegy. Kiléptem. - suttogom. Nem tudom miért vele osztom meg ezt az információt másodszorra, csak úgy érzem tudnia kell. És nem tudom, miért érzem így. Valami hatalmába kerít. Csak tudnám mi az. 
  - Akkor azért nem voltál ott a díjátadón. Kerestelek... 
  - Igen? - kérdezem döbbenten. Ezek szerint már rég ott vannak... Négyen.
  - Igen - mondja szomorúan - Mindenki téged keresett. Köztük én is.
   - És a többiek? Mit mondtak? - valami ésszerű választ várok, de nem kapok. Csak egy hülyeséget.
   - Azt mondták beteg vagy. Nagyon meg vagy fázva, ezért nem lehetsz ott - sóhajtja - Persze mindenki tudja, hogy ez hülyeség. Ezért jöttem ide. Tudtam, hogy itt leszel.
  - Okos lány vagy te - bólintok és felállok.
  - Mit csinálsz? - kérdezi teljesen logikusan. Egyáltalán nem ismer még engem.
  - Odamegyek, mindenkinek elmondom mi az igazság, és pont. Vége ennek az egésznek, én meg nyugodt leszek - felelem, miközben a kabátom már rajtam van.
  Meg sem várom válaszát, kilépek az ajtón. Abban a pillanatban megcsap a piaszag, és beazonosítom a zenét. Ha jól hiszem, éppen LMFAO - Sorry for party rocking című dala megy. Ideillik. Már majdnem nevettem.
  Minden tag ugrál a számra vagy esetleg énekli (ordítja). Még azok is, akik kezében éppen egy üveg alkohol van. Az egyik embert kiszúrtam, aki hozott magának kólát, és felrázta. Mondanom sem kell, lefröcskölte a fél társaságot, egy " YEEEAAAHHH" kiáltással. Elvoltak.
  Jacket nem látom, valahol a emberforgatag közepén lehet, és vedelhet. Az ajtó előtt annyian állnak, hogy a kijáratot akármennyire is nyújtózkodom, nem látom. Kénytelen vagyok könyökkel a hiányos öltözetű lányoknak is, beverni egyet, csakhogy átjussak. Néhányan visszaadják, valakik csak röhögnek, de akad olyan is aki káromkodik, vagy éppen leköp. Hát, jó.
  Nem tudom hogy, de kint vagyok a friss levegőn. A hangos zenétől a fülem még mindig csöng, bár ezzel annyira nem foglalkozom, amikor meglátom azt a dolgot, amit soha nem tudnék elképzelni. A garázs (ahova egyébként is tartottam) tárva - nyitva áll, és két ember a kocsimnak döntve egymáson. A lány sikítozik, a fiú pedig szorítja a csuklóját. A lány Emily, a fiú pedig Jack. Hirtelen elönt a düh, csalódottsággal keveredve.
  Odaszaladok, és cselekszem: beverek egyet Jacknek, aki hátrahőköl, és a feje azon pontját kezdi el fogni, ahová az ütés érkezett. Így jut időm Emtől megkérdezni, hogy hogy van. Nem válaszol, teljesen sokkos állapotba került. Hallom magam mögött Jack lépteit, de én csak a legjobb barátommal foglalkozom. Olyan két másodperc múlva a léptek elhalnak, helyette egy nagy puffanás veszi át a helyét. Megfordulok, a szemem elé pedig olyan látvány tárul, amit szintén nehezen képzeltem volna el a fejemben, de így, hogy igaziból látom, nehezen, de felfogom. Na jó, nem teljesen, de úgy nagyjából.
  Lizy ráugrik Jackre, akinek a keze lendül, de mikor meglátja, hogy lány az illető akit megakar ütni (remélem ezért tette...) leengedi a kezét. Lizy megfogja azt, és a földhöz szorítja. Farkasszemet néznek egymással, és azokat a pillantásokat amikkel illetik egymást, én nehezen tudnám elviselni, de ők tudják.
  Amikor vége van  "beszélgetésüknek" Lizy feláll és elmegy. Nem szól, nem köszön, elmegy. Jack szintén utána. Én meg ott maradok a megdermedt Emily mellett, aki maga elé néz, úgy kétpercenként pislog, és egy könnycsepp folyik le az arcán. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése